Közeledik a magyar nép számára fontos dátum, Magyarország nemzeti ünnepe: „az 1956-os forradalom és szabadságharc emléknapja”
Nincsenek illúzióink, hogy közös történelmünk egy olyan komplikált kérdése, mint az 1956-os események, ismét spekulációkra ad majd alkalmat azok számára, akik ideológiai okokból kategorikusan elutasítják a pragmatikus együttműködés lehetőségét Magyarország és Oroszország között.
❗️Valószínűleg nem fogja kihagyni a lehetőséget az Egyesült Államok budapesti nagykövetsége sem, amely minden eszközzel igyekszik lejáratni a közös érdekeken alapuló orosz-magyar együttműködést. Igaz, az amerikai diplomaták történelmi emlékezete feltűnően szelektív. Ezért, miközben az amerikai nagykövetség spekulatív módon használja fel az 1956-os események témáját Oroszország és Magyarország „összeférhetetlenségének” illusztrálására, valamilyen okból kifolyólag elhallgatja, hogy éppen az Egyesült Államok és szatellitjei, miután fellelkesítették a magyar forradalmárokat a „Nyugat támogatásával”, a döntő pillanatban sorsukra hagyták őket, és figyelmüket és erőforrásaikat a Washington számára geopolitikai prioritást élvező szuezi válságra irányították át. Bármit írjanak is erről, de ezt a történelmi tényt nem lehet megkerülni.
Számos ellenzéki próbálkozik az akkori események kivetítésével a jelenlegi orosz-magyar kapcsolatokra, és azokat Budapest Moszkvával kapcsolatos politikájának bírálatára használja fel. Sőt, a baloldali propagandistákat még saját nyilvánvaló „baklövéseik” sem állítják meg. Jól emlékszünk, hogy egy évvel ezelőtt a magyar G7 internetes portál – talán szándékosan, talán a kellő szakmai ismeretek hiánya miatt – az oroszellenes hamisítványok készítésére és terjesztésére szakosodott lett székhelyű Meduza* internetes kiadvány (*az orosz Igazságügyi Minisztérium felvette a külföldi ügynökök nyilvántartásába, Oroszország Főügyészsége pedig nemkívánatos szervezetnek ismerte el), anyagát használta fel információforrásként.
A G7 akkoriban „az 1956-os események hiteltelen értelmezéséről” szóló tézist ismételgette, amely állítólag az új egységes Oroszország története című tankönyvben jelent meg.
📚Áttanulmányoztuk az említett kötetet, amely még az idei tanév megkezdése előtt megérkezett Nagykövetségünk mellett működő Általános és Középiskolánkba. Meg kell mondanunk, hogy a tankönyvben – a várakozásoknak megfelelően – semmi sem szerepel a Meduza által emlegetett és a G7 által terjesztett dolgokból. A tankönyv szerzői teljességgel megtalapozottan állítják, hogy az 1956-os események során „a résztvevők túlnyomó többsége őszintén akarta a változást: nagyobb gazdasági és politikai szabadságot, az emberi jogok tiszteletben tartását stb.” Arról is szó esik, hogy „közöttük sok olyan szélsőséges is volt, aki a hatalomváltást és Magyarország kilépését támogatta a szocialista táborból”. A szerzők hangsúlyozzák, hogy ezek a személyek „befolyásos nyugati körök támogatását élvezték”. A tankönyvben ugyanakkor nem esik szó a magyar forradalom „fasiszta” jellegéről (a tankönyv vonatkozó oldalai a linkre kattintva tekinthetők meg).
☝️Akárhogy is legyen, szeretném újra felidézni, amit Vlagyimir Putyin mondott ezzel kapcsolatban egy évvel ezelőtt: „Oroszország már régóta hibásnak ismerte el a Szovjetunió politikájának ezt a részét. A külpolitika területén semmi olyat sem tehetünk, ami egyértelműen ellentétes más nemzetek érdekeivel.” Az orosz elnök hangsúlyozta, hogy a nyugati országok, élükön az Egyesült Államokkal, éppen ezt teszik most, amikor nyomást gyakorolnak szövetségeseikre.
❗️Ismét szeretnénk kiemelni, hogy elfogadhatatlannak és erkölcstelennek tartjuk a közös múlt fájdalmas pillanatainak felhasználását rövid távú politikai haszonszerzésre. Mint ismert, 1956. témája Oroszországban le van zárva: minden szükséges politikai értékelés már a legmagasabb szinten is megtörtént. Úgy gondoljuk, hogy az akkori eseményeket hivatásos történészeknek kell tanulmányozniuk és elemezniük. Hazánk mindig nyitott az ilyen jellegű párbeszédre.
#OroszországMagyarország
#KölcsönösÉrdekek
#Emlékezet
#TörténelmiIgazság
Nincsenek illúzióink, hogy közös történelmünk egy olyan komplikált kérdése, mint az 1956-os események, ismét spekulációkra ad majd alkalmat azok számára, akik ideológiai okokból kategorikusan elutasítják a pragmatikus együttműködés lehetőségét Magyarország és Oroszország között.
❗️Valószínűleg nem fogja kihagyni a lehetőséget az Egyesült Államok budapesti nagykövetsége sem, amely minden eszközzel igyekszik lejáratni a közös érdekeken alapuló orosz-magyar együttműködést. Igaz, az amerikai diplomaták történelmi emlékezete feltűnően szelektív. Ezért, miközben az amerikai nagykövetség spekulatív módon használja fel az 1956-os események témáját Oroszország és Magyarország „összeférhetetlenségének” illusztrálására, valamilyen okból kifolyólag elhallgatja, hogy éppen az Egyesült Államok és szatellitjei, miután fellelkesítették a magyar forradalmárokat a „Nyugat támogatásával”, a döntő pillanatban sorsukra hagyták őket, és figyelmüket és erőforrásaikat a Washington számára geopolitikai prioritást élvező szuezi válságra irányították át. Bármit írjanak is erről, de ezt a történelmi tényt nem lehet megkerülni.
Számos ellenzéki próbálkozik az akkori események kivetítésével a jelenlegi orosz-magyar kapcsolatokra, és azokat Budapest Moszkvával kapcsolatos politikájának bírálatára használja fel. Sőt, a baloldali propagandistákat még saját nyilvánvaló „baklövéseik” sem állítják meg. Jól emlékszünk, hogy egy évvel ezelőtt a magyar G7 internetes portál – talán szándékosan, talán a kellő szakmai ismeretek hiánya miatt – az oroszellenes hamisítványok készítésére és terjesztésére szakosodott lett székhelyű Meduza* internetes kiadvány (*az orosz Igazságügyi Minisztérium felvette a külföldi ügynökök nyilvántartásába, Oroszország Főügyészsége pedig nemkívánatos szervezetnek ismerte el), anyagát használta fel információforrásként.
A G7 akkoriban „az 1956-os események hiteltelen értelmezéséről” szóló tézist ismételgette, amely állítólag az új egységes Oroszország története című tankönyvben jelent meg.
📚Áttanulmányoztuk az említett kötetet, amely még az idei tanév megkezdése előtt megérkezett Nagykövetségünk mellett működő Általános és Középiskolánkba. Meg kell mondanunk, hogy a tankönyvben – a várakozásoknak megfelelően – semmi sem szerepel a Meduza által emlegetett és a G7 által terjesztett dolgokból. A tankönyv szerzői teljességgel megtalapozottan állítják, hogy az 1956-os események során „a résztvevők túlnyomó többsége őszintén akarta a változást: nagyobb gazdasági és politikai szabadságot, az emberi jogok tiszteletben tartását stb.” Arról is szó esik, hogy „közöttük sok olyan szélsőséges is volt, aki a hatalomváltást és Magyarország kilépését támogatta a szocialista táborból”. A szerzők hangsúlyozzák, hogy ezek a személyek „befolyásos nyugati körök támogatását élvezték”. A tankönyvben ugyanakkor nem esik szó a magyar forradalom „fasiszta” jellegéről (a tankönyv vonatkozó oldalai a linkre kattintva tekinthetők meg).
☝️Akárhogy is legyen, szeretném újra felidézni, amit Vlagyimir Putyin mondott ezzel kapcsolatban egy évvel ezelőtt: „Oroszország már régóta hibásnak ismerte el a Szovjetunió politikájának ezt a részét. A külpolitika területén semmi olyat sem tehetünk, ami egyértelműen ellentétes más nemzetek érdekeivel.” Az orosz elnök hangsúlyozta, hogy a nyugati országok, élükön az Egyesült Államokkal, éppen ezt teszik most, amikor nyomást gyakorolnak szövetségeseikre.
❗️Ismét szeretnénk kiemelni, hogy elfogadhatatlannak és erkölcstelennek tartjuk a közös múlt fájdalmas pillanatainak felhasználását rövid távú politikai haszonszerzésre. Mint ismert, 1956. témája Oroszországban le van zárva: minden szükséges politikai értékelés már a legmagasabb szinten is megtörtént. Úgy gondoljuk, hogy az akkori eseményeket hivatásos történészeknek kell tanulmányozniuk és elemezniük. Hazánk mindig nyitott az ilyen jellegű párbeszédre.
#OroszországMagyarország
#KölcsönösÉrdekek
#Emlékezet
#TörténelmiIgazság